A Szivárványról, Szélről, Szerelemről

Íme Írisz, akit az ókori görögök a Szivárvány Istennőjének tekintettek, és sok helyen jelölik küldöttként, hírnökként, aki (az) Isten (ek) akaratát tolmácsolja az emberek felé.

Írisz istennő. A természet egyik legszebb csodájának, a szivárványnak és a szép megjelenésnek az istennője, a görög mitológiában az olimposzi istenek egyike. Az emberek a szép megoldásért, a lelki tisztaság visszatükröződéséért (különösen a szerelmesek) fordultak Íriszhez. Tágabb értelemben a divatnak (öltözés, megjelenés) is az egyik istennője. Heteroszexuális, pozitív, jóságos istennők egyik gyöngyszeme.

Na de miért is érdekes ez?

Az ókornak régen vége, a görögök életkedvelő, bölcselkedő politeista ideológiájának és meseszerű történeteinek pedig kissé megfakult a fénye az emberiség történelmének elmúlt 3000 éve alatt, amikor a monoteizmus által ugyan szellemi szabadságra juthatott volna a teljes világ, ámde nem történt meg ez a katartikus változás,... csak mindig egy-egy szegletében a teremtésnek...S elkomorult, a kapkodós századokkal pedig egyre idegesebbé vált a teljes teremtés... Kár,...pedig...Minden kultúra tele van kincsekkel! 

A görög mitológia néha meglepő párhuzamokat mutat fel szimbolikában és elvonatkoztatott értelmezésben ...Néha olyannak tűnik nekem ez az egész vallástörténet és benne az emberi szellemtörténet fejlődése, mint valami jól megkomponált, csodálatos zenemű, amit időnként abszolút hallással rendelkező műértők, néha szigorú és könyörtelen kritikusok, legtöbbször pedig zenerajongó műkedvelők hallgatnak, aztán mindegyikük csak feljegyzi észrevételeit és lehetőségeinek, adottságainak / képességeinek megfelelően megpróbálja véleményét és gondolatait szavakba önteni....Mást hallunk, de vannak azért megegyező véleményeink és néhány dolog azonos módon ragadta meg a lelkünket,..és van, amit hasonló módon sejtünk meg a csodálatos alkotásból...

És olyan boldoggá tud tenni bennünket néhány megértés...- egymás megértése...felfedezése valami eredeti, elemi azonosságnak, - ami mindig vonzás! Vonzás Isten és a teljesség felé, - vonzás az emberek és kultúrák közt egymás felé...

Írisz ...- szóval,...- a jó öreg görög bölcsek és költők és álmodók azt tartották róla, hogy a szivárvány istene. És hírnök. Összehozhatjuk ezt a Tórával, a Bibliában szereplő kijelentésekkel, ahonnan tudjuk, hogy a szivárvány Isten szövetségkötésének jelképe: a szivárvány a hírnöke az égen annak a kijelentésnek, hogy Isten megkötötte a békesség szövetségét az emberrel és soha többé nem pusztítja el a földet...- már ettől is kicsit boldogabb lehet egy szellemileg aktív emberi szív, - ugyebár: mert a "hírnök" mint azonosság, és ráadásul ilyen pozitív értelemben, - jól esik...

De ami megbirizgálja az ember lelkét igazán, az az alábbi történet (ami Alkaiosz-tól, az i. e. VI. században élő görög költőtől származtatott elképzelés * ld. az oldal alján):

Írisz ugyanis szépen elvolt a sok istenség között, repkedett ide-oda, vitte a híreket és kijelentéseket adott, boldoggá tett istent és embert egyaránt, mígnem egy napon felkeltette figyelmét Zephürosz, aki szintén ott repkedett, sőt szálldosott ég és föld között, hiszen ő nem más, mint a (nyugati) szél istene. Biztos szép volt a fickó, és nagy csábító, tele élettel, lendülettel, - mert ez a kedves, szép istennő odaadva önmagát neki fogant új, gyönyörű istenséget, aki nem más lett, mint maga a szerelem istene: Érosz...

A szerelem istene a szivárvány és a szél frígyéből született, - ketten hozták őt életre, világra...

A szerelem Isten szövetségének jeléből és az Ő szelleme által fogant (lefordítva a Biblia nyelvére),...

- hát nem gyönyörűszép?!

Egy ilyen állítás után van még, lehet-e még kérdés, hogy mitől olyan lélegzet elállítóan erős, hatalmas, és mindent elsöprő érzés az, amit szerelemnek nevezünk?! Ami ellen nem tudunk mit tenni,...ami csak jön,...elsodor,...boldog-boldogtalanná tesz, felemel és porba taszít, ...de ami nélkül élni olyan reménytelenül felesleges és értelmetlen...

A szerelem...- amiről a Bibliában az Énekek Éneke 7:6 azt írja:

"Bizony erős a szerelem, mint  a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja..."

Isten ajándéka az embernek a tiszta, őszinte vágy és szerelem - ide, erre az életre...

:)

Zephürosz, (itt Hüakhintosz-szal)

Zephürosz a görög mitológiában a nyugati szél istene, Éósz és Asztraiosz fia, Boreász, Eurosz, Phószphorosz és valamennyi csillag testvére. Zephürosz volt a szelek közül a legenyhébb, és a növények oltalmazójaként tisztelték, mivel csapadékot hozó isten volt. (A nyugati szél Itáliának a tavasz kezdetét jelentette, ellenben a görögöknek rendszerint vihart és esőt hozott.) Szárnyakat viselt, éppúgy, mint testvérei, és szakálltalan fiatalemberként ábrázolták, aki palástjából virágokat szór.

(* Érosz származása a görög mitológiában bizonytalan, ezért  Alkaiosz a költői gondolatai éppen olyan elfogadhatóak ebben a kérdésben, mint bármely más elképzelés!)

Kategóriák

Címkék

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.