kolléganőmről, aki folyamatosan csesztetett (nem csak engem egyébként, hanem a háta mögött mindenki mást is megrágalmazott mindenfélével) szóval a kolléganőmről kiderült, hogy lenyúlta a paraszolvencia-pénzünket, amit az egyik betegünk hozzátartozója adott. Egy tizest küldött volna, per kopf (ritka dolog az ilyen! és nagyon tudtunk volna örülni neki, a lecsökkent fizetésünk mellett!!!)  de L. kapta kézbe, és szétosztott belőle mindenkinek annyit, amennyit gondolt, a többit meg zsebretette. Nem derült volna ki, ha az egyik kolléganőm nem elégeli meg az állandó piszkálódást, és nem fájlalja annyira, hogy bánt ez az ősbunkó napi szinten mindegyikünket, de G.-nek R.-nek és nekem is az elmúlt hónapban hirtelen elegünk lett és elkezdtünk gondolkozni

mindig úgy kezdődik, hogy valaki(k) gondolkozni kezd(enek).

L. egyik haldokló betegünk külföldről érkezett hozzátartozóját is kikezdte, azt az ártatlan asszonyt, aki csak azért érkezett, hogy a néninek segítségére legyen utolsó napjaiban mindenképpen el akarta távolítani a kórházból, roppant gusztustalan, aljas eszközökkel akarta elintézni, hogy ne lehessen az ágy mellett, csak látogatási időben...

megvádolt egyikünket alkoholizmussal, másikunkat drog használattal, persze a hátunk mögött, de ezzel így is kimerítette a rágalmazás kategóriáját büntetjogilag, emellett orvosokat osztott ki hangosan a folyosón, és lejáratta őket a betegek előtt tett különféle megjegyzéseivel, folyamatosan vigyázba állított mindnyájunkat, üvöltözve csattogott a folyosón és már úgy jártunk be dolgozni, hogy gyomorgörcsünk volt, ha tudtuk, őtőle kell az osztályt átvenni, mert mocskos módon is beszélt minden betegről, hogy "pusztulnának már el", meg "rothadjanak meg", "idióta", meg "szerencsétlen"- efféle jelzőkkel illette őket, és ezt iszonyat nehéz hallgatni...

legvégül aztán kiderült, hogy az egyik betegünk éjjeli szekrényében volt egy pénztárca, benne 72 ezer forint, ami rá is volt írva a tárca tetejére. a főnővérhez mégis csak ötvenezer forint került fel L. kézírásával, annyit adott át belőle. A pech csak az, hogy a tárcát látta a másik betegünk hozzátartozója is, amikor a nénit áthozták hozzánk a balesetiből...

mindig úgy bukik le a bűnös, hogy elfelejti átgondolni a dolgokat.

szóval gáz. mi nővérek sok mindent elviselünk, de tényleg. csapatban dolgozunk, kolléganők sokféle természetét viseljük el, és mindnyájunknak megvan a maga baja. sokszor vagyunk nyűgösek, különbözhetnek a politikai nézeteink, összecsapunk néha, feszültek vagyunk, amiből sok minden következik, akadhatnak szakmailag is hangos vitáink, de egyvalamit nem tűrünk meg: ha azt tagadja meg valaki közülünk, amire felesküdtünk. a betegekhez való jószándékú hozzáállást, a gyógyítás eszméjét, a humanizmust, a tisztességet és az alapvető betyárbecsületet. hogy megbízhatunk egymásban minden körülmények között.

L. kolléganőnek vége van. ha nem rúgnák ki, vagy nem helyeznék át, akkor is. valami olyat tett, amit soha nem engedhetett volna meg magának. és öt évvel nyugdíj előtt, a nem túl magas szakképzettségével vajon hová fog tudni elhelyezkedni?

végülis mindegy. időnként meglep a szánalom iránta, de képtelen vagyok őt sajnálni, és tulajdonképpen nem érdekel... Nem csak azért nem, mert annyit bántott már engem is, hogy kiölt belőlem minden iránta való érzést, hanem azért sem, mert elég idős már. ha ilyen gonosz most, talán soha nem is volt másmilyen. az embernek adott, minden nap, minden helyzet, hogy döntsön: szeret, vagy gyűlöl. a szeretet vagy a gyűlölet irányába hat-e, amit tesz, ahogy él, amit gondol, - ezt mindenki maga dönti el, mindenkor. ez az egyetlen szabadsága maradt az embernek, ezzel élhet. L. már elég idős, hogy tudja ezt. Így döntött, ahogy. És ezért ő vállalja a következményeket. A rendszer kiveti magából a sötét dolgokat, és ez megnyugtat engem. Hogy legalább egy kórházi közösségben nem maradhat rejtve az, ami nem oda való... És hogy az igazságra mindig fény derül, az alapvető értékek sziklaszilárdan tartják magukat, összezárás van körülöttük, ha azokat valami fenyegeti - ennek örülök.

ez van.

Komment

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezo, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.